Én egy olyan korban születtem, amikor az emberek falun még megtermelték az általuk elfogyasztott élelem nagy részét, és nagy valószínüség szerint – amikor itt hagyom ezt a világot- ezt már akkor sem fogják tudni megtenni, ha ezt szeretnék.
(Hargitai Csaba)

Iparvárosi környezetben nőttem fel Pétfürdőn a településen az ország legnagyobb műtrágyagyárával.
Gyerekkoromban a nyári és téli szüneteket néha a hétvégéimet viszont anyai nagyszüleimnél falusi közegben Kiskorpádon-töltöttem. Az utóbbi világ sokkal jobban vonzott. Kivétel nélkül minden tetszett benne, annak ellenére, hogy nagyapámat munka után esténként elnézve sejtettem, hogy itt semmit nem adnak könnyen.

A ház körül elterülő falusi parasztporta minden szegletét ismertem. Az istállót –  Muki,Cédrus és Harmat tehénnel-, a mellette lévő szénapajtát a tyúkok rejtett fészkeivel, nagyanyám konyhakertjét a benne lévő sok finomsággal, a  ház mögötti kaszálót magányos Nyári fontos alma fájával, szöcske hadseregével és a felette szitáló ölyvével. De az igazi közegem a szőlőhegy volt a nyálkás Noha szőlőjével, szotyós Árpaérő körtéjével. Itt nem kevés gyümölcsfa is volt melyet a parasztember anno még maga szaporított oltással, szemzéssel. Jó pár ismeretlen fajta is volt ezen fák között, melyek mára szinte nyom nélkül eltűntek.

Ezen fák legutolsó hírmondóit próbálom fellelni Somogy országban.

Ezen fák legutolsó hírmondóit próbálom fellelni Somogy országban. 

Találni még remetéket, ha nehezen is. Némelyik él és virul a gondozott környezetében, pár küzd a létezéséért – láthatóan-  a nyerés a legkisebb esélye nélkül, van ahol én szedem le az utolsó gyümölcsöt, …..és sokszor késve érek oda. Ez történt Somogy véleményem szerint valamikori legöregebb almafájával is. A kidőlt törzsén még meg szoktam pihenni elgondolkodva világunkon. Ha pedig gyümölcséréskor járok egy fánál, akkor az egy külön bonusz . A kezdetekkor kicsit hitetlenkedtem, amikor egy fa életkorát pontosa megmondták, de rájöttem igazat mondanak.

Régen egy gyerek születésekor sok helyen gyümölcsfát ültettek, nagyon más világ volt. Én is oltok vagy szemzek ezekből a fákról, saját kedvemre. Szándékosan nem használom a fajtamentés szót. Azt gondolják mások magukról. Sok hordaléka, hozadéka is van ezeknek a csavargásoknak, ha az ember a természetet járja. Ha más nem a friss levegő, a csend, a mérhetetlen nyugalom és a létezés szabadságának féktelen nyargalása.